Az alábbiakban a mozgás- és táncterápia elméleti hátterét, valamint a módszer hatékonyságát igazoló kutatás eredményeit foglaljuk össze.
Elméleti háttér
A mozgás- és táncterápia elméleti hátterét elsősorban a test és lélek szoros kapcsolatát, az implicit memória jelentőségét igazoló idegtudományi kutatások képezik. A Pszichodinamikus Mozgás- és Táncterápia módszere emellett a pszichoanalitikus elméletek, különösen a modern szelfpszichológiai elméletek ismereteit használja. A tudományos elméletek mellett a mozgás- és táncterápia másik bázisát a modern táncirányzatok és a test természetes tudására és megismerésére építő testtudati rendszerek tapasztalatai nyújtják (Merényi, 2004).
Pszichoanalitikus elméletek
A modern analitikus elméletek szerint későbbi kapcsolataink szempontjából fontos a csecsemőkor: ebben az életkorban számos olyan mintázat rögzül, amelyek később automatikusan befolyásolják viselkedésünket. A szaknyelvben implicit kapcsolati tudásnak nevezzük azokat a berögződéseket, amelyek ebben a szavak előtti életkorban ivódnak belénk és amelyek később is meghatározzák, hogyan működünk kapcsolatainkban.
Stern szerint a csecsemő én-élménye még nagyon különbözik a felnőttétől. A beszélni, szavakban gondolkodni nem képes csecsemők még nem nevük vagy a saját magukról alkotott szóbeli tudás által határozzák meg magukat: számukra az én-élmény inkább testi tapasztalat. Stern preverbális szelférzetnek nevezi ezt az élményt. A preverbális szelférzetek felnőve nem oltódnak ki, csak a szóbeliség miatt háttérbe szorulnak. Hatásuk nem tudatosan, de érvényesül (Stern, 2003).
A mozgás segítségével olyan élményekhez, érzésekhez, emlékekhez is hozzáférhet a résztvevő, amelyek szavakkal nem megfogalmazhatóak. Részben azért, mert ezek tudattalan, elfojtott konfliktusok, részben pedig azért, mert olyan tapasztalatok, amelyek a szavak megtanulása előtti életkorban történtek velünk, akkor rögzültek.
Memóriakutatások
A kutatók szerint memóriánk nem egységes, hanem többféle memóriarendszer együttműködését jelenti. Az egyik, leginkább közismert ilyen rendszer az úgynevezett explicit memória: itt tárolódnak tudatos emlékeink és tárgyi tudásunk is. Egy másik nagy rendszer az ún. implicit memória: itt olyan készségeinket őrizzük, amelyek szavakkal nem vagy csak nehezen megfogalmazhatóak, vagyis elsősorban nem szavak révén „emlékezünk” rájuk, ehelyett sok gyakorlással automatikussá válnak. Ilyenek például a biciklizés, a síelés, a zongorázás. Ezek gyakorlás révén formálhatóak tovább (Simon, 2001).
A kutatások szerint a csecsemők agyában az explicit memória anatómiai rendszerei még nem fejlődtek ki teljesen. Így csecsemőkori élményeinket, vagyis a szülő-gyerek kapcsolat mozgásos és érzelmi oldalát az implicit memória rögzíti. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek van egy olyan, a társas kapcsolatokra vonatkozó élménytartománya, amely implicit módon rögzült, nem tudatos, és nem lehet szavakkal elérni, de tapasztalatszerzés, gyakorlás révén átformálható.
Pszichoterápiás változás
A tapasztalatok szerint a pszichoterápiás változás nem egyszeri, nagy felismeréseknek, belátásoknak köszönhető, hanem inkább fokozatos, lassú átíródás révén megy végbe. A mozgásterápia kétféle területen hat: belátás révén segít átgondolni, megérteni, megfogalmazni, hogyan is működünk, és miért úgy. Emellett a szavakkal ki nem fejezhető emlékek, érzések élményszerű átdolgozása, vagyis az implicit tapasztalatok átformálása révén olyan módon is hat, ami a csak szóbeli terápiákból hiányzik. A terápiás változáshoz mindkét megközelítésre szükség van.
A mozgás- és táncterápia elméleti hátteréről bővebben itt olvashat.
Hatékonyságvizsgálatok
A mozgás- és táncterápia hatékonyságát az utóbbi években több mint harminc kutatás és tanulmány vizsgálta. Ezek közül néhány összefoglaló tanulmányt ismertetünk.
Cruz és munkatársai 1998-as összefoglaló tanulmányuk során 13 korábbi kutatást összegeztek, amelyekben összesen majdnem 500 fő vett részt. A szorongás és az önkép javulásának mértéke csaknem megegyezett azzal, amit a kognitív viselkedésterápia hatására történik (a kognitív viselkedésterápia pedig igen jól dokumentáltan csökkenti a szorongást és a depressziót). (Cruz, 1998).
Koch és munkatársai 2013-as összefoglaló tanulmányukban szintén a mozgás- és táncterápia hatásosságát erősítik meg. A kutatók 23 korábbi tanulmány meta-analízisét végezték el. Eredményeik szerint a mozgás és táncterápia alkalmas az életminőség javítására, a depressziós és szorongásos tünetek csökkentésére. Emellett javult a résztvevők szubjektív jólléte és testképe is (Koch, 2013).
A Cochrane adatbázis munkatársai vizsgálták a táncterápia hatásosságát depresszióban. Három megfelelő korábbi tanulmányt találtak, amely szigorú kritériumaik szerint bevonható az összegző vizsgálatba, és ezek alapján nem találták jelentősnek a mozgásterápia hatásosságát depresszióban. Ugyanakkor, amikor az elemzést egy, csak felnőttekből álló alcsoporton végezték el, az adatok a depresszió javulását mutatták. Összességében véleményük szerint további kutatásokat igényel ez a kérdés (Meekums, 2012).
Bradt és munkatársai a táncterápia hatását vizsgálták tumoros betegek körében. A rákot természetesen nem gyógyítja a módszer: a kutatók arra voltak kíváncsiak, javítja-e a páciensek testképét, szubjektív jóllétét és életminőségét. Eredményeik szerint a mozgás- és táncterápia elsősorban a tumoros betegek életminőségét javította (Bradt, 2011).
Összességében az eddigi kutatások az alábbi problémakörökben támogatják vagy tartják ígéretesnek a mozgás és táncterápia hatásosságát:
Hangulatzavarok – depresszió, szorongás, krónikus fáradtság szindróma
Önbizalom, önértékelési zavarok javítása
Testkép javítása
Kapcsolati problémák, készségek javítása, fejlesztése
Empátia növelése segítő szakmában dolgozóknál
Stresszkezelés, stresszcsökkentés
Szülői készségek javítása
Pszichomotoros funkciók javítása egyes neurológiai betegségekben (Parkinson-kór, fibromialgia)
Természetesen kiemelendő, hogy a mozgás- és táncterápia hatásosságának feltétele, hogy a módszerben képzett szakember végezze a terápiát.
A hatékonyságvizsgálatokról bővebben itt olvashat (angolul).
Irodalom
Bradt, J., Goodill, S.W., & Dileo, C. (2011) Dance/movement therapy for improving psychological and physical outcomes in cancer patients. Cochrane Database of Systematic Reviews 2011, Issue 10.
Cruz, R., & Sabers, D. (1998) Dance/movement therapy is more effective than previously reported. The Arts in Psychotherapy: An international journal, 25, 101-104
Koch, S. C., Kunz, T., Kolter, A., Lykou, S., & Cruz, R. (2013). Effects of dance movement therapy and dance on psychological outcomes: A meta-analysis. Arts in Psychotherapy, vol 41, (1), 46-64.
Meekums, B., Karkou, V., & Nelson, E.A. (2012) Dance movement therapy for depression. Cochrane Database of Systematic Reviews 2012, Issue 6.
Merényi M. Mozgás- és táncterápia. Pszichoterápia, 13:1, 4-15, 2004.
Simon M., Tényi T., Trixler M.: Memóriafajták a pszichodinamikus megközelítés tükrében. Pszichoterápia, 10:332-341, 2001.
Stern, D. (2003): A csecsemő személyközi világa. Budapest, Animula.
Stang T.: Kapcsolati munka a mozgás- és táncterápiában* A Magyar Mozgás- és Táncterápiás Egyesület 2003-ban rendezett „Testtudat-talan” című konferenciáján elhangzott előadás.